Lehülyézni Orbán Viktort, azt mondani rá, hogy nem tudja mit csinál, bolond / diktátor / agresszív hülye, az épp olyan lenéző, kicsinyes és gyerekes, mint lehülyézni azt a közel 2 millió embert, aki rá és a pártjára szavazott. Ez az ember minimum 25 éve a politikában van. 25 éve építi azt, amivé ma vált. 25 éve dolgozik azon, hogy az ország vezetője legyen. Csinál ilyet is olyat is. Olyat nehéz / nem lehet, ami mindenkinek jó lenne. De azt el kéne dönteni végre, hogy van e valaki / akárki / bárki, aki fel akar nőni ahhoz, hogy valójában képes legyen leváltani ezt az embert és a kormányát. Mert az nem kis munka ám. Felnőni ahhoz, hogy az EU-val, az USA-val, az Oroszokkal, a világgal ne alázatos pincsiként, hanem egyenrangú félként tárgyaljon. Felnőni ahhoz, hogy bármilyen népszerűtlen is, hozzányúljon olyan dolgokhoz, amikhez 25 éve senki nem mer. ha csak arra képes az ellenzék, hogy picsog és szapulja Viktort, akkor örökre Fidesz lesz. Egyszerűen azért, mert nem abba fektettek munkát, hogy felnőjetek a feladathoz. ha az emberek kimennek az utcára hőzöngeni, akkor örökre Fidesz lesz. Mert nem nő fel egy generáció, aki legalább akkora melót fektetne a politikába, mint Viktor. El kell dönteni végre, hogy ki akar politikus lenni és ki nem. Aki az akar lenni, az kezdjen el végre felnőni a feladathoz. Aki meg nem, az kezdje el rendbe rakni az életét. És keressen egy pártot magának, aki szerinte képviseli az érdekeit és akit baszogtathat / szemmel tarthat. Mert ami most megy, az semmi több mint nettó hőbörgés, bruttó eszetlenség. Jobbról azt hallom, hogy drogos fiatalok mentek ki a Kossuth térre, balról meg azt, hogy mindenki idióta birka aki a Fideszre szavazott. Nagyon szánalmas. Ennél mindannyian többre vagytok képesek. Az egymás gyűlölete helyett érdemesebb lenne, nyitni a másik oldal felé. Mind rendes magyar emberek vagyunk. Ne vesszünk már el az egymás gyűlöletében. Nekem az a hős, aki le mer ülni beszélgetni a másik táborral. Nem az aki minél és egyre hangosabban meri üvölteni a sajátjai közt, hogy a másik oldal mekkora nagy fasz. Ez nem vezet sehova, csak háborúhoz. Vagy polgár, vagy egyéb fajtához. Na ott aztán nincsenek szabályok. Még annyi sem, mint a most, állítólag szétvert jogállamban. Ott aztán tényleg megerőszakolják a nőket. Ott aztán tényleg lebombázzák a házakat. Elveszthetsz mindent. Akinek ez az érdeke, az menjen, tolja tovább a hőzöngést, mindkét oldalon. A magam részéről minden ilyen ember felelős lesz azért, ha eldurvul a helyzet. MINDEN ILYEN EMBER! Az is, aki kint van a József Nádor téren és az is, aki a másik oldalról sarat dobál rá. ha ez kell nektek toljátok. Csak az a baj, hogy ezzel engem is olyan helyzetbe sodortok, amit egyáltalán nem akarok. És mindent meg fogok tenni, hogy a magam eszközeivel megakadályozzam ezt. Most még csak blogot írok. De amilyen elbaszott egy hülye vagyok, egyszer nálam is el fog gurulni a gyógyszer. És én nem Orbán ellen fogok menni. Vagy a pártok ellen. hanem ellenetek. Azok ellen, akik egyik és másik oldalon pakolják a fát a lobogó tűzre. Mert a családom védelme érdekében ezt kell tennem. 1000 éve itt vagyunk ebben a rohadt országban. Sosem volt könnyű. Most sem az. De ez még nem ok arra, hogy egymás gyűlölködésébe fektessük az energiánk. Kurva hasznos lenne, ha ezt a krízist arra használnánk, hogy átlépve a saját határainkat, végre megtalálnánk a hangot egymással. Egyik oldal a másikkal. Ennek pl. lenne értelme. Nem a Viktorral beszélni, meg a politikusoknak ordibálni, hanem egymással leülni. A balos, menjen el egy jobbikos rendezvényre, a jobbikos, meg a slutwalk-ra / pride-ra. Senki nem fog belehalni. És talán akkor 4 év múlva nem az egymás iránti gyűlöletből megyünk majd el szavazni. Értem én, hogy kurva fasza meg vérpezsdítő ez a prompt hőzöngés, de ettől se nem vagy társadalmilag érzékeny, se nem vagy elfogadó, se nem nagymagyar, vagy bármi más, amit hangoztatsz. Akkor vagy magyar, ha minden magyart, magyarnak tekintesz. Akkor vagy társadalmilag érzékeny, ha a jobbikost ugyanúgy embernek tekinted, mint önmagad. ha nem érted, akkor ne a saját frusztrációd dobáld rá. Menj inkább oda és hívd meg egy sörre. Na ez tökös lenne. Meg bátor. Az amit most csináltok szánalmas, fárasztó, buta. Mindenki megtehetné, hogy otthon, saját környezetében elkezd megismerkedni a másik féllel. Nem kell ehhez se hatalom, se zsozsóka, se tüntetés. Én ezzel kezdem: Bp. VIII. Kálvária tér, Jobbik. Akinek van kedve / töke, az nyugodtan csatlakozzon.

Ez se rövid történet. Kezdem a végéről. Van Tibor, ex hajléktalan. Tudjátok, mint az exleprás (4:00-tól a videóban): 

https://www.youtube.com/watch?v=v_E9xNlvnv4

Nem, nem vagyok Jézus. Bár volt ilyen Jézus komplexusos időszakom, amikor elképzeltem, hogy majd miként váltom meg a világot és hogy én mennyire csodás és elképesztően egyedi ember vagyok, de az elbaszott csajozásokon túl nem nagyon jutottam vele sehova. Annyira vagyok Jézus, mint Brian, vagy bárki más. Viszont az érdekes egybeesés az életem és a fenti videó közt, hogy valami nagyon hasonló velem is megtörtént, mint a videó béli exleprással. 

Tibor egy 50 körüli férfi. Először akkor került be az életembe, amikor egy barátom (szintén Tibor) felhívott, hogy nem aludhatna e nálam egy hajléktalannak tűnő fickó. Nem nagyon lepett meg a dolog. Akkoriban (kb. 1 éve) mindenki tudta rólam aki ismert, hogy ilyen arc vagyok. A lakásomba be is akartam fogadni egy hajléktalant fél évre. hogy esélyt adjak neki, az újrakezdésre. Gondoltam, ha meg tudunk egyezni egymás közt, mint felnőtt emberek, hogy miként tudunk együtt élni, akkor az sokkal többet jelenthet neki is meg nekem is, mint ha adok neki egy százast az utcán, vagy ha mondjuk abban erősítem, hogy harcoljon az önkormányzattal, hogy lakást kapjon. hittem benne, hogy az egymáshoz való emberi hozzáállás, meg a kölcsönös megállapodás olyan emberi légkört tud teremteni, ami nagyon hasznos lesz mindkettőnknek. Szóval felhívott Tibor, mert a Lumen kávézóban (Mikszáth tér) történt az, hogy a hajléktalan Tibor olyan részeg volt, hogy nem állt már a lábán és a nem erre szocializálódott fogyasztóközönség kezdte kellemetlenül érezni magát miatta. Én meg a közelben lakom (Baross utca), úgyhogy adta magát a dolog. Mondtam, hogy én másnap reggel 6-ra megyek dolgozni, de ha ez neki oké, azaz fel tudunk kelni 5-kor, akkor részemről jöjjön. Jöttek a Tiborok, az egyik maradt. Este bevizelt, reggel szabadkozott érte, ittunk egy kávét, megbeszéltük, mindketten mentünk a dolgunkra. Így kezdődött. 

Persze Tibor előtt is voltak már tapasztalataim hajléktalanokkal. Szociálisan érzékeny embereként, évek óta foglalkoztat a dolog és elég sok mindent igyekeztem tenni ez ügyben. A város mindenki-és lakásfoglalós tüntetésen részvételtől, a kaja osztáson át, a használt ruháimat nekik adom-on keresztül egészen odáig, hogy volt egy fél év, amikor megfogadtam, hogy mindenkinek fogok adni aki kér. Adtam is. Aztán ezt nem bírtam anyagilag és nem éreztem megoldásnak. Aztán azt mondtam magamnak, hogy napi egy, de neki mindig 200 ft-ot adok. Aztán ezt sem éreztem sehova sem vezetőnek. Rengeteg ötletem és tervem volt, hogy miként lehetne segíteni őket, többet részletesen ki is dolgoztam, téli krízis esetén meg mentem szállóra segíteni. Persze ennél lehet sokkal többet tenni, de az életem mellett nekem ennyi fért bele. 

Szóval jött Tibor és nálam aludt. Aztán elkezdett hivogatni, mert telefonszámot cseréltük. A szokásos módon indult. Pénzre volt szüksége. Mondtam neki, hogy nekem sincs sok, de ha bajban van, megpróbálok segíteni. Megértette. Aztán elkezdett beavatni az életébe. Kiderült, hogy van neki egy Edit-je, akivel nem jönnek ki éppen fényesen. Nála lakott, amíg ki nem dobta. Aztán a helyi keresztényeknél húzta meg magát. Akik meg nem nézték jó szemmel, hogy iszik. Így került utcára. Nem igazi hajléktalan olyan szempontból, hogy nem volt teljesen lecsúszva. Viszonylag rendezett ruházat, gondolatok és világlátás. Csak épp eléggé el volt kallódva. Aztán egyszer felívott, úgy este 10 körül, hogy baj van, menjek segítsek. Kérdeztem mi a baj. Pénzre van szüksége. Kérdeztem hol van. Mondta, hogy a Lumen előtt. Megbeszéltük, hogy 11:30-ra ott vagyok. Akkoriban a KINO kávézóban dolgoztam, mint mosogató és asztalszedő. 600 ft-os órabér, plusz a jutalék, ha nagy volt a forgalom. Rendes, tisztességes, egyszerű állás, szerettem csinálni.

Mikor végeztem odamentem a Lumenhez. Az a kép fogadott, hogy Tibor egy fiatal (cca. 30) éves sráccal ücsörög, cigizik, sörözik és dumálgat. Odamentem és mondtam neki, hogy nekem egészen más elképzelésem van a bajról, nem az amit most látok és megkérdeztem, hogy akkor miért is hívott. Mondta, hogy pénzre van szüksége. Megkérdeztem mire. Mondta, hogy ajándékot tudjon venni Editnek, hogy kibékítse. Kérdeztem, hogy tett e már valamit azért ma, hogy pénze legyen? Mondta, hogy nem. Ezt már nem bírta idegekkel a hipszter srác, akivel eladdig vígan sörözgetett és nekem ugrott: "Ki vagy te egy náci? Mi a fasz bajod van Tiborral? Ki a fasznak képzeled magad, hogy így beszélsz vele?" Mondtam neki, hogy nem vele jöttem beszélgetni, hanem Tiborral. ha akar valamit tőlem, kezdjük onnan, hogy mutatkozzunk be. De nekem nincs dolgom vele, nekem Tiborral van. Erre még jobban elszállt az agya, hogy menjek a kurva anyámba, meg elkezdett lökdösni. Mondtam neki még egyszer, hogy feleslegesen hőzöng, mert Tibor hívott ide és bármennyire fáj vagy szokatlan ez neki, nem bántom Tibort, csak felnőtt módjára próbálok beszélni vele. Tibor is rászólt a srácra, hogy nyugodjon le, de kellett vagy 5 perc, amíg átment az agyán az üzenet. Aztán megint megkérdeztem Tibort, hogy tett e valamit azért, hogy pénze legyen, hogy a kedvesének ajándékot tudjon venni. Mondta, hogy nem. Mondtam neki, hogy mivel megígértem, hogy segítek neki, ezért most utoljára adok neki pénzt, de ez az utolsó, legközelebb nem fogok, ha ő nem tesz magáért semmit. Nem rosszból, csak egyszerűen nem vagyok az apja, ő meg nem egy gyerek. Abban nem tudom támogatni, hogy a pesti éjszakában iszogasson és közben arról lamentáljon különböző random hipszterekkel, hogy ő nem akar inni. Meg arról, hogy őt mennyire nem veszi komolyan senki. Mondtam is neki, hogy én igyekezném komolyan venni, mert egy 50 éves embernek olyan élettapsztalata van, amiből én is sokat tanulhatnék, de amíg ő nem veszi komolyan magát és azon vekeng, hogy nem akar inni, miközben iszik, meg kidobatja magát arról az egyetlen helyről (Lumen), ahol megpróbálták komolyan venni, addig kicsit nehezen megy. Mondtam neki, hogy szerintem két lehetősége van. 1) Vagy lemegy ennek a spirálnak az aljára, amiben most van, azaz ostobára issza magát és elveszik amennyire tud vagy 2) elkezd kimászni belőle, ami azt jelenti, hogy elkezd tenni magáért és nem mástól várja a segítséget, zsozsókát, cigit, stb. Azt is mondtam, hogy én a második úton tudok segíteni neki, az elsőhöz keressen olyan hipszter arcokat, mint ez a srác is. Vannak csomóan a városban, akik szívesen eliszogatnak egy csövivel, hogy ettől jobb embernek érezzék magukat és megnyugodjon a lelkiismeretük. Odaadtam 2000 ft-ot neki, mert annyit kért és azt is megmondtam neki, hogy ezért a pénzért 3 órát mosogattam és hogy még egyszer tőlem nem kap pénzt arra, hogy igyon. Megértette. A hipszter srác meg olyan egyedfejlődésen ment keresztül mindeközben, hogy mikor menni készültem, akkor úgy nézett rám mint valami prófétára. Mindenképp meg akart hívni egy sörre, meg akarta, hogy beszéljek hozzá is, meg mit tudom én még mi. Nehezebb volt lerázni, mint Tibornak elmondani, hogy mi a helyzet. Szánalom. 

Legközelebb 2 hónap múlva hívott Tibor. Mondta, hogy bent van a pszichiátrián és hogy kéne neki cigi. Kérdeztem milyet szív. Talpas fecske. Vagy valami szivarka. Nem emlékszem már. A lényeg, hogy olcsó, lassan ég és marja a torkot rendesen. Mondtam neki, hogy aznap nem jó, de a héten mindenképp bemegyek. Két nap múlva volt rá időm, bementem. Egy asztalnál ült, épp dumált valakivel. Egész kipihentnek tűnt és sokkal összeszedettebbek voltak a mondatai. Elmesélte, hogy két hónapig ivott ahogy csak tudott, aztán elege lett és négykézláb bekúszott a pszichiátriára, akik szerencsére felvették. Most két hete van itt és bevállalta, hogy végigcsinál egy 3hónapos detoxot. Mondtam, hogy ez férfi munka volt. Odaadtam a két doboz cigit és hozzátettem, hogy annyit kérek cserébe a két cigiért, hogy 1 hét múlva hívjon fel mi van vele. Aztán eljöttem, záróra volt, meg egyébként is megbeszéltük amit kellet. 1 hét múlva hívott, hogy átkerült egy másik helyre és hogy kéne megint cigi. 2 nap múlva mentem, most már könyv volt a kezében. Mondta, hogy talált magának állást. Kérdeztem hogy. Mondta, hogy egészségügyi dolgozó volt annó, műtőssegéd és itt ahol most van, körbekérdezősködött és kiderült, hogy van hely. Pár hét és kiderül mi a helyzet. És ha lesz állás, akkor lehet még szállást is kap a nővérszállón. Mondtam neki, hogy ez már derék, férfi munka a javából. Kérdeztem nem kell e neki valami könyv, meg hogy milyen könyveket szeret. Mondta, hogy a történelmieket, mert régóta az a hobbija. De nem kell neki könyv, mert van ott egy csomó, meg egyébként is egy csomó foglalkozás van, úgyhogy szabadideje nem annyira akad. Kezdett a saját lábára állni. 

Legközelebb megint 2 hónap múlva találkoztunk, itt a Mikszáth téren. Zakóban volt, makkos cipőben, tiszta pulcsiban. Még ősz eleje volt, nem volt annyira hideg. Mondta, hogy azóta meglett az állás és talált szállást is magának itt a közelben egy hostelben. A tulaj befogadta, ha cserébe takarítással meg ezzel azzal ledolgozza és még kap is mellé egy kis mellékest. Erre is csak azt tudtam mondani, hogy férfi munka, gratulálok. Kérdezte nem iszunk e egy kávét, meghív. Ez volt az a pillanat, amit azóta is őrzök magamban. Ez az ember fél év alatt talpra állt annyira saját erejéből, hogy meg tudott hívni egy kávére. Még mindig beleborzong a hátam. Mondtam, hogy szívesen. Beültünk a Lumenbe, az lett a helyünk. Megkérdeztem, hogy hol ment félre az élete, hogy került az utcára. Nem tudta pontosan megmondani. Említette a volt feleségét, meg a családját (gyerekek), meg az édesanyját, akit a válás előtt pár évvel vesztett el. Úgy néz ki ő is olyan anyás férfi volt, mint apám, meg az első szerelmem apja, meg én is. Sok férfi van, aki teljesen elveszti a talajt, mikor meghal az édesanyja. Kérdeztem, hogy a válása nem lehet, hogy összefügg az anyja halálával? Mondta, hogy nem. A felesége egy vérszívó, stb. nem emlékszem milyen jelzőkkel látta még el. A lényeg, hogy kibírhatatlan némber akivel nem lehet együtt élni. Na, ez az ismerős sztori. Minden hajléktalan ezt mondja, ha megkérdezik. Legalább is nekem 10-ből 8-szor ezt szokták mondani. hogy a másik volt a hülye, meg a geci, meg ő nem tehet semmiről. Persze vannak kivételek, de a magam részéről én ebben már nem hiszek. És már akkor sem hittem. Egyszerűen azért, mert tapasztalataim szerint a világ nem így működik. Én is sok mindenen keresztül mentem. Az elmúlt 4 évben elköltöttem a 7 milliós örökségem. Drogosok közt éltem és drogoztam a viii. ker közepében. Amit lehetett elkövettem, hogy elpusztítsak mindent ami valaha az életem volt. És mégsem kerültem az utcára sosem. Pedig nagyon közel jártam hozzá. Mondhatni félig meddig sikerült is, mert hónapokig a lakókocsimban éltem, amit már csak egy nagyon vékony fémlemez választ el attól, hogy feladjak mindent. De egy dolgot nem tudtam soha sem feladni. Azt, hogy tisztán tartsam az emberi kapcsolataim. hogy megköszönjem azt, ha kaptam valamit és hogy igyekezzem viszonozni azt. Vagy ha erre nem volt módom, akkor megjegyezzem magamban a dolgot addig, amíg nem lesz lehetőségem viszonozni. ez az egyszerű szabály, az olyan lesz a fogadj isten, amilyen az adjon isten mentett meg attól, hogy teljesen elvesszek. Ez lehet neveltetés kérdése. Ma már úgy látom, hogy inkább a tiszta lelkiismereté. A saját példámon keresztül tanultam meg, hogy ha másokat hibáztatok az életem nyomorúságáért, akkor sosem fogom megérteni, hogy miért is kerültem olyan helyzetbe, amilyenbe. Mert bárhogy is erőlködtem azon, hogy bebizonyítsam kik a hibásak, az életem mégiscsak az én életem. Én hozom a döntéseket, amiknek a következménye az életem alakulása. ha úgy élem az életem, hogy egyedül maradok benne, akkor az nem véletlen. És minél előbb megértem miért alakítom így az életem, mi az oka ennek, annál előbb kimászok belőle. Nekem az elmúlt években az volt a furcsa a hajléktalanokkal, hogy ezt egyre kevésbé tapasztaltam részükről. ha 50 ft-ot adtam, több kellet nekik. ha 200-at, akkor meg sem köszönték, ez volt az alap. Bajban van, az a minimum, hogy adok neki 200-at. Sokszor meg se köszönték. Nem a köszönöm hiányzott nekem. Csak azt éreztem, hogy ezzel nem megyünk semmire. Ezzel csak azt az állapotot rögzítem, hogy ehhez szokik hozzá a hajléktalan. hogy ő nem képes eltartani magát. hogy ő egy szerencsétlen ember, aki a nyomorából / szerencsétlenségéből él meg. én sosem tudtam volna ilyen tudattal kérni pénzt senkitől. ennél többre tartom magam. és a hajléktalanokat is. számomra az az állapot, hogy már nem esik rosszul, hogy valaki a nyomorom miatt ad nekem pénzt, mert sajnál, az nem vezet sehova. oda biztos nem, hogy felnőtt önálló ember legyek, aki képes gondoskodni magáról és jó esetben mondjuk a szeretteiről is. És akkor elkezdtem gondolkozni, hogy miért lehet, hogy emberek mégis megalázzák magukat mások előtt azzal, hogy nyíltan életképtelennek titulálják önmagukat. És pláne azon, hogy ez már olyan szintig fejlődik bennük, hogy észre sem veszik ezt. hogy számukra az az alap, hogy ők egy senkik. és nekik jár a segítség. a 200 ft-ok. és menjen a picséba aki nem ad. Nem egyszer kaptam ilyet is. Nem fájt, csak nem értettem. És akkor arra gondoltam, hogy ez tipikusan a bűntudat jele. hagyjuk most a kereszténységet, meg az eredendő bűnt. A világ ennél sokkal egyszerűbb. ha az ember elbasz valamit, vagy olyat tesz, amit szégyell, akkor arról nem szívesen beszél. meg nem szívesen szembesül vele. Sokszor Inkább elmenekül. Én is nem egyszer tettem ezt. És Nagyon sok önvizsgálatra és bátorságra volt szükségem, hogy bizonyos idő elteltével szembe tudjak nézni azzal, hogy mit tettem és pláne még több, hogy szembe tudjak nézni azzal is, akivel szemben tettem. De megtettem. Mert különben belekerültem volna a mások hibáztatásából álló, sehova sem vezető spirálba. Így is elég sokat voltam benne. 

Mikor ide jutottam magamban megkértem Tibort, hogy mondja el a családja igaz történetét. Nem lehet, hogy esetleg ő is hibázott valamit? Vagy, hogy ő sem volt teljesen százas, nem csak a partnere? Nem, nem. Ez egy bonyolult történet, úgy sem érteném. Ahha. Meg is vagyunk. Rengetegszer mondtam ezt én is másoknak, mikor belekérdeztek a fájó pontjaimba. És rengetegszer hallottam és hallgattam végig hajléktalan embereik történeteit, amik túlnyomó részt úgy kezdődnek, hogy volt egy geci és úgy végződnek, hogy ő nem tehetett semmiről. Persze az idő, főleg az utcán töltött idő megszépíti az emlékeket. De minimum elhomályosítja. Szelektálja. "Egyébként is olyan szar az utcán, olyan nyomorúságos az életem. Akkor legalább hagy emlékezzek úgy, hogy a másik volt a geci." "Persze, emlékezz csak úgy, szegény, szerencsétlen hajléktalan ember. Itt egy kis kenyér, meséld el miért volt geci a másik. Sírd ki magad a vállamon, hagy érezzem jó embernek magam." De gondoltam ne ítéljünk elhamarkodottan. Felhívtam még aznap a Fedél nélkül-t, hogy rákérdezzek volt e már olyan cikkük, vagy bármilyen próbálkozásuk arra nézve, hogy egy egy ilyen történetnek utánajárjanak. Azaz mondjuk megkeressék a másik félt, a gecit, hogy mondja el, ő hogyan emlékszik a történtekre. "Nem, ilyen még nem volt." Voilá. És miért nem? "Ez nem a mi dolgunk." De hát ezeknek az embereknek ott ment tönkre az életük. Ott csúszott el valami. ezt mesélik. ha valóban segíteni szeretnének nekik, akkor miért nem abban támogatják őket, hogy szembe tudjanak ezzel nézni? "Nincs rá kapacitásunk, nem a mi dolgunk." De valaki azért csinálja? "Nem tudunk róla." És valami írás esetleg a témában? "Voltak kutatások, de azok sem ezzel foglalkoztak." Adtak pár linket, megnéztem őket, tényleg nem ezzel foglalkoztak. Szépen vagyunk. Felépült egy konkrét iparág, intézményrendszer és civil szféra arra, hogy mások nyomorából éljenek és senkinek még csak eszébe sem jutott, hogy esetleg, valóban kivezessék ezeket az embereket a nyomorukból. hogy abban segítsék őket, ami minden embernek a legnehezebb. hogy a saját szarával szembenézzen. Gratulálok mindenkinek, aki ebben az iparágban tevékenykedik. 

A történetnek nincsen vége. Nem is tudom, hogy valaha lesz e. Tibor bekerült az életembe. Igaz, hogy ő csak egy a sok közül, de legalább kölcsönös emberi kapcsolat van köztünk. És ahelyett, hogy százak meg ezrek megmentésért vekengenék a tévében, meg tüntetnék az utcán és elvesznék a nagy rendszerellenségben, meg nem jutnék vele sehova, max. oda, hogy a saját életem is elvesztem, inkább megiszunk néha egy kávét. hol ő hív meg engem, hol én őt. Felajánlottam neki, hogy nagyon szívesen elkísérem a családjához, mert szerintem fontos lenne, hogy beszéljen velük.Neki is és a családjának is. Van két gyereke. Biztos hiányzik nekik az apjuk. Ettől még elzárkózik. De idén végre újra fog tudni ajándékot hazaküldeni a gyerekeinek karácsonyra. Pénzt szokott küldeni. A gyerekek jobban tudják mire kell nekik. Ez pl. már egy elég komoly szembenézés. hogy apaként fogalmad sincs milyenek a gyerekeid. Szép lassan talán eljutunk majd oda, hogy lemegyünk a családjához. De ha nem, már akkor is sokat adtunk egymásnak. Én legalább annyit tanultam tőle, mint amennyit ő tőlem. Nem segítettem én neki semmiben. Vagy ha igen, akkor ő legalább annyit nekem. Egyszerűen azzal amilyen. Az életével. És azzal, 

Na jó. Én bevallom: engem felizgat a miniszoknya. Vagy picsagatya. Meg a csipkés harisnya. Meg a mély dekoltázs. Úgy is mondhatnám, hogy nem bírok nem odanézni. Ez van. Majd elnyomok pár miatyánkot. Persze ettől még nem erőszakolok meg senkit. Ezért nem jár dicséret, de a tény, tény marad. ha meglátok egy nőt ilyen szerelésben beindul a fantáziám. Küzdök is vele rendesen. Ez az én dolgom. De azt nem tudom hova tenni, hogy ennyire felkapjátok a vizet ezen a szaros rendőrségi videón. Most komolyan, nem veszitek észre milyen világban élünk? Számomra legalább annyira evidencia, hogy a nem érdemes a tűzzel játszani, mint az, hogy a legtöbb politikus lop. Vagy legalább is simlizik néha. Ahogy a legtöbb ember is. Értem én, hogy gáz, hogy a nők is felelősek az erőszakért és mélyen hányingerem van tőle, hogy a bíróságon, az intézményekben és a jogi környezetben ez a szemlélet terjedhet. De azért álljon már meg a menet. Ez egy megelőző videó akar lenni, ami a nőköz próbál szólni. Én nagyon is egyet értek azzal, hogy kurvára érdemes minden nőnek / lánynak odafigyelnie a picsácskájára. Mert megelőzni igenis lehet az ilyen történeteket. Persze nem 100%-osan, de azért sokat lehet tenni érte. Az már más kérdés, hogy ha megtörtént, akkor ne kenjék az egészet az áldozatra, hogy milyen ruhát vett fel. De ez a primer és lebutított kommunikáció, ami most megy a nőkkel, meg az erőszakkal kapcsolatban rohadt szánalmas. Az erőszak egy nagyon komoly dolog, aminek szerintem mindkét oldalon nagyon komoly családi háttere van. Mindkét oldalon. Én sok olyan lányt ismerek, akik spiri nyelven szólva bevonzák az ilyen eseteket, de ezek hátterében sokszor családi sémák állnak. Az, hogy mit szokott meg otthon és ahhoz képest miként viselkedik a világban. Rengeteg lányt ismerek, akinek meg soha még csak hasonló sem volt az életében. Egyszerűen azért, mert nem úgy él, hogy ilyenbe keveredne. Szóval erről az egészről úgy beszélgetni, hogy menjen a rendőrség a picsácskába, szerintem elég begyepesedett dolog. Részemről örülök, hogy van aki megtöri a tabut és rászól a lányokra. Most komolyan, kinek készítsenek megelőző videót, a bűnözőknek? Ez olyan mintha az önvédelmi tanfolyamot a rablóknak tartanák. Lányok, nők: itt szerintem csak arról van szó, hogy figyeljetek kicsit jobban magatokra. Mikor mi régen jártunk bulizni, akkor pl. mindig figyeltünk a velünk lévő lányokra. Volt köztük egy, aki pl. annyira ki tudta ütni magát estéről estére, hogy a házibuliban megjelenő rendőröknek is nyomta a simulós táncot, mikor kiérkeztek. Tudtuk, hogy ilyen és mindig figyeltünk rá a fél szemünkkel. Tényleg gáz, hogy olyan világban élünk, ahol a szórakozóhelyek lassan húspiaccá válnak, de az nem megoldás, ha ezt nem vesszük észre. Nekem már az is sok néha, hogy a nálam fiatalabb korosztály mennyire gátlástalan szexuális téren. A fojtogatós szex szinte hétköznapi, a wc-ben szopás alap, a 3-mas / csoportos szex meg egyenesen cool. Nem tudok ebben már őszintén részt venni, de el sem fordítom a fejem. ha tetszik, ha nem, erre halad a világ. Egyesek szerint mindig is ilyen volt. Vagy még ilyenebb. Pl. a fiatal fiúk ánuszát tágító nagy görög gondolkodók idején. A magam részéről igyekszem tisztességesen bánni minden nővel, akivel valaha dolgom volt és lesz az életben. De sokszor nehéz pl. nem beleszaladni olyan helyzetekbe, amik már az erőszak határát súrolják. Félrészegen / részegen sokszor magam sem tudom, hogy jutunk olyan helyzetbe, hogy wc-ben, bokorban, kocsiban, liftben vagy a tököm tudja még hol egymásnak esünk. Már ha egymásnak estünk és nem valami más volt. Tényleg nehéz ebben kiigazodni. Múltkor egy lány csak azért majdnem megdugatta magát velem, mert a villamoson épp elég határozottan viselkedtem a bátyámmal, akit elküldtem a faszba. Olyan sóvárgó szemmel nézett rám, hogy leszálltam a villamosról utána és megszólítottam. Elmesélte, hogy vidéki lány, valami csávó lakásában lakik, akinek tartozik pénzzel, mert még nincs munkája stb. Kérdeztem ismeri e a csávót. Mondta, hogy nem annyira. Még otthon találkozott vele párszor, kedvesnek tűnt ect. Kérdeztem bántja e, mire mondta, hogy nem. Vagy elhiszem vagy nem. Dumáltunk még pár saroknyit, konkrétan mentünk a lakása felé. Egy sarokkal a háza előtt megálltam és mondtam, hogy megyek. Még talán a szex is szóbakerült. Mondtam neki, hogy biztos jó dugás lenne, de nem tudok most felelősséget vállalni érte. Számomra egyértelmű volt, hogy egy olyan kemény és határozott fickóra van szüksége, aki a villamoson voltam, hogy kiszakítsa abból az élethelyzetből amibe keveredett. Voltam már ilyen helyzetben nem egyszer. hogy belekerültem ilyen káoszba, ahol kb. ki kellett menteni egy lányt ilyen és ehhez hasonló helyzetekből. Isten látja lelkem, nagyon sajnáltam a lányt, de nem tudok mindenkiért felelősséget vállalni. Mondtam neki, hogy minél előbb szerezzen munkát és költözzön saját lakásba, ne függjön kvázi ismeretlen férfiaktól, mert abból könnyen lehet nagyobb baj. Aztán eljöttem. Otthon persze kivertem. Így megy ez manapság. A magam részéről örülök, ha azokat az embereket tudom segíteni, akik közel állnak hozzám. Ők sincsenek kevesen. De bassza meg, ez egy nagyon eltorzult világ. És tapasztalatom szerint a kicsit is rendezetlen családi háttérrel rendelkező nőket nagyon könnyű megvezetni. És jellemzően az ilyen lányok ki vannak éhezve arra, hogy valaki vigyázzon rájuk. És jellemzően az ilyen lányok kihívóan öltözködnek és viselkednek. Még ha tudtukon kívül is. Jó, Nekem nagyon szimpatikus, ha van valaki, aki erre figyelmezteti őket. Én is igyekszem mindig, ha ilyesmi történik az életemben. Persze nem vagyok grál lovag, voltak már egy éjszakás kalandjaim is, de azokat sem fejeztem be soha a dugás után. Mindig figyeltem rá, hogy ha vannak lezáratlan érzelmi következmények, akkor őszintén megbeszéljük őket. De a kihívó viselkedés létezik! Annak része a ruha, a kacérkodó mozdulatok és mondatok és a sejtelmes mosolyok, pillantások. És igen, sok beteg és frusztrált fickó van. Én sem vagyok épp 100-as. De nálam vannak még rosszabbak. De az is biztos, hogy a nők sincsenek teljesen maguknál. Egy bizonyos pont után elhangzó nem, épp annyira lehet izgató, mint megállító. Neveltetés kérdése. Ahogy szerintem az is, hogy miért mondja a lány, hogy nem. Pl. azért mert épp egy olyan határt lép át, amit nem volt szabad neki, pedig szeretné. Én igyekszem komolyan venni a nőket, de amikor kihívóan viselkednek velem órákon át és utána benyomnak egy nemet, akkor azért néha nehéz komolyan venni titeket. Engem nem úgy neveltek, hogy ne tudjam türtőztetni magam. De van akit igen. Vagy épp nem neveltek sehogy. Szoktam is ilyeneket csinálni manapság, hogy ha egy nőn olyan pólót látok, hogy Kiss me, vagy i'm a bitch, akkor szólok neki, hogy csak akkor hordja, ha komolyan gondolja, mert én pl. benne vagyok. Tőlem itt és most lehet kurva, vagy mehet a csók. Eléggé meg szoktak lepődni. Pedig csak arra reagálok, amit a világ felé közvetítenek, pl. felém. Az esetek 90%-ban az a vége, hogy hirtelen zavarba jönnek és magukhoz térnek. 30%-ban mikor később látom őket, visszafogottabb pólóban vannak, vagy épp a pasijukkal ölelkeznek. Mert persze sokuknak pasija is van. Csak épp olyan mókás kacérkodni másokkal közben. Velem lehet kacérkodni, csak épp komolyan veszem a dolgot. Nem erőszakoskodom, csak visszajelzem, hogy milyen impulzusokat közöl felém a viselkedésével, az öltözködésével és hogy részemről átjött az üzenet, benne vagyok. Én így veszek részt a prevencióban. A rendőrség meg a maga, esetlen módján. De szerintem a megelőzést és a jogi következményeket mindenképp érdemes külön venni. A megelőzés inkább a leendő / lehetséges áldozat dolga szerintem. Már csak azért is, mert ha megtesz ezt azt a saját védelme érdekében, akkor a büntető eljárás során nem kell ezeket a hülye köröket lefutni, ha mégis megtörténik a tragédia. Kicsit olyan ez, mint ha hideg van az utcán, akkor felöltözöm rendesen. Aztán ha mégis megfázom, akkor a dokinak elmondom, hogy volt rajtam sál, sapka, meg kabát is. Akkor valószínűleg valakitől, vagy valamiből (kaja) kaptam el a betegséget. Persze ha nem volt rajtam sapka, akkor viszonylag evidens a dolog. Nekem ebből a videóból az jött le, hogy a mai szórakoztató ipart leginkább egy húspiac, ami számomra nem ismeretlen. A húspiacon a smink, a kihívó ruha és viselkedés fokozza a piaci értékünket. Nekem ez is evidencia. Épp ezért érdemes figyelni egymásra, nehogy valami agyatlan barom kihasználja a lehetőséget, hogy félrészegen / részegen, tántorgunk az utcán, mert a barátnőink aznap estére elkeltek. Nekem kicsit sem arról szól ez az egész, hogy ne menj bulizni. Vagy, hogy csak a nők lennének a hibásak az erőszakért. Inkább arról, hogy ne menj egyedül, gondold meg hova mész, kikkel és a szerint öltözz fel, figyelj a viselkedésedre. Pl. egy házibuliban viszonylag kisebb az esély ilyenre. Ott szerintem belefér minden. Ahogy egy szórakozóhelyen is. Csak akkor figyeljetek egymásra. Mindenhol vannak biztonsági őrök. ha valaki annyira be van baszva, hogy nem tud magáról, akkor hívjatok neki egy taxit. Vagy valaki kísérje haza. Ilyenek. Nekünk ez régen alap volt. Most meg olyan, mintha azon menne a vekengés, hogy ne kelljen már ilyenekre figyelni, ha bulizni megyünk. Mi még azért mentünk anno bulizni, hogy együtt legyünk. Így is volt nem egy kalandunk. De bajba sosem keveredtünk. Nekem nagyon furcsa, hogy manapság mintha minden másnál az lenne a legfontosabb, hogy senki ne szóljon bele semmibe, amit csinálok. Persze lehet így élni, csak épp elég magányos. Én örülök, hogy olyan gyerekkorom volt, hogy ilyenekről nem kellett videókat néznem. Mert tudtuk milyen a világ és vigyáztunk egymásra. MInden nőnek, lánynak ajánlom figyelmébe, hogy létezik ilyen. ha nem ilyen közegben vagy, akkor meg érdemes elgondolkodni, hogy kikkel vagy egy közösségben és miért. És leginkább keress olyan embereket, akik miattad mennek bulizni valahova, nem azért hogy meg legyenek dugogatva. Mert akkor könnyen magadra maradhatsz egy nagyon csúnya helyzetben. És tudom, hogy sokatok szerint nagyon gáz, hogy ilyeneket írok. Mert feminizmus, egyenlőség, meg anyámfasza. Nekem mindegy. Mindenki azt csinál, amit akar. Én pl. így szoktam járni bulizni. Küzdhettek tovább azért, hogy a nőknek ne kelljen figyelni semmire, ha bulizni mennek én inkább azt választom, hogy figyelek azokra a nőkre, akik a társaságomban vannak. És szólok, ha azt látom szerintem baj van. Ezért írtam ezt a posztot. Mert szerintem baj van. És nem, vagy nem csak a rendőrségi videóval. 

frissítés: ezekről a videókról van szó: http://www.pecsistop.hu/regio/tehetsz-rola-ha-megeroszakolnak-mondja-a-rendorseg/1279933/. egyébként tegnap bementem cigit venni egy nemzeti (jajajjaj, hogy köpném arcon magam) dohányboltba, ahol egy huszonx éves lány volt az eladó. és gondolom még ma is az. kilátszott a tetoválása a pólója alól. ott volt a bal válla alatt a mellkasán. egy szöveg. megkérdeztem mi van odaírva. "Isten megteremtette a rendőrt, mert hősökre volt szüksége." Meglepődtem, nem ilyen közegben élek. Mi leginkább utálni szoktuk őket a mozgalmár közegben, max. a kegyes Rudi becenévvel illetjük őket. Úgyhogy megkérdeztem miért ez van rajta, már ha szabad. Mondta, hogy az akar lenni. "Végre egy normális ember." Bukott ki belőlem. Persze "csak" egy nemzeti dohányboltos eladólány. Persze neki sosem lesznek olyan magvas gondolatai mint nekem. Persze milyen szomorú történet. Ja, persze. Inkább egy ilyen lány mint 100 mozgalmár feminista. Ideje lenne észrevenni talán, hogy a csendes többség nem a hőzöngésből él, hanem él. És sokszor azokat a hőzöngőket is védik, akik egyébként olyan megátalkodottul küzdenek a rendszer ellen. Aki egy kicsit is szereti és foglalkozott a magyar nyelvvel, annak ajánlom figyelmébe a következőt: rend szer. Ideje lenne mindenkinek megtalálnia a helyét benne, mielőtt totális káoszba tüntet-jük a világot. 

Igen. Én voltam az, aki kimentem pucéran tüntetni a Deák térre. Hogy: "Kishantost csak a testemen át!" Jól kitaláltam, hogy ez milyen fasza lesz. Mert ezt már tényleg nem! Ezt már nem lehet. Ez már tényleg sok. Ez már diktatúra. Elnyomás. SKANDALLUM!! Emlékeztek még? Ez volt az akkori netadó. Ami előtte sajtószabadság volt. Odahívtam a sajtót, elmondtam a magamét, levetkőztem, kimentem, felvették: 

http://index.hu/video/2013/10/31/belvarosi_nudizas_kishantosert/

Mekkora trúság! Micsoda csávó! Mekkora hős! Ja. Ilyeneket mondtatok nekem meg rám. Meg felrobbant a net. Bennem voltam a tévében, a honlapokon még az újságba is beraktak. Én meg nem győztem mondani, hogy a faszom belétek! Nem veszitek észre milyen ez a világ? Hogy vannak, akik 21 éve gazdálkodnak nap, mint nap a földeken, megpróbálják kisemmizni őket, próbálnak szólni ezért és pont mindenki leszarja. Aztán jövök én a farkammal és hirtelen mindenki erről beszél. Ezt nem veszitek észre? Hogy mennyire az alján vagyunk. Menjetek a picsába a söreitekkel, meg, hogy bulizzunk, meg beszéljük meg. Miért nem megyünk le Kishantosra? Mi a fasz van veletek? 

Hát így kezdődött. Aztán lementem Kishantosra. Mert szerveztek egy tüntetést arra a napra, amikor elveszik tőlük a földjeiket. Persze nem az övék, de ezt akkor még nem tudtam. Nem az ő hibájuk, biztos mondták, csak én nem akartam meghallani. Ilyen okos és trú arc voltam. Ott volt mindenki, csomó ismerős arc. Ilyen ez a mozgalmi közeg, mindig ugyanazokat látod. Mint valami nagy család, vagy mi. Meg ott volt a sajtó. Meg Ácsné és pár helyi ember. Meg volt kaja. Meg voltak szép beszédek. Meg ordibálás. Meg NEM HAGYJUK! Igazi jó móka. Azt éreztem végre otthon vagyok. Aztán a beszédek után mindenki hazament. Legtöbben pestre. Páran maradtak. Próbáltuk megbeszélni, hogy mi is legyen ezzel a nagy összefogással: 175 civil szervezet, 10.000 magánember írta alá a neten a petíciót. Én mondtam, hogy bármit, csak ne politizáljanak, mert nem azért állt melléjük senki, hanem az értékek miatt, amit képviselnek. Aztán mentem megint mert riadó volt. Beszálltam a lakókocsimba, útközben felvettem a fél Greenpeace csapatot, mert lerobbant a kocsijuk (epic), így 11 emberrel érkeztünk meg kb. 3 órával azután, hogy elvileg megjelentek a farkasok. Így hívtuk őket, farkasok. Jól odabasztunk nekik. Persze nem volt semmi. A farkasok már elmentek, mi meg ott álltunk mint a hülyék, hogy nincs mit csinálni. Aztán megint hazajöttem. 

Nem mesélem tovább. Szánalmas az egész. Töketlen rohangálás és hőbörgés a neten. A netért az utcán tüntetünk, a földekért meg a neten (na jó és a bíróságon). Tiszta őrület, feje tetejére állt világ. Aztán egyszer végre sikerült akkor mennem, amikor ott voltak a gecik. Megint lakóautó, megint 3 órás késés, de legalább még ott voltak. 4-5 terepjáróval az út szélén, 4-5 traktorral a földeken, úgy 30 ember. Mi is voltunk 30. Abból 6-8 médiamunkás (tv), 4-5 kishantosi, 3-4 politikus, a többi meg a fiatalság: greenpeace aktivista meg budapesti zsúrbubi, mint én. De nem történt semmi. Azt se tudtam, hogy akkor most mi a fasz van. Saci kutyám persze leszarta az egészet, odament az ellenséghez kaját kunyerálni, mert épp ebédeltek. Rántott húst krumplival. Hagytam, hagy ismerkedjen, gondoltam ez még jól is jöhet. Majd jól beszivárgok közéjük és kihallgatom miről beszélnek. Vagy mit tudom én. Kerestem mit csináljak, mert nálunk mindenki láthatóan nagyon el volt foglalva azzal, hogy tájékoztassa a médiát a skandallumról. Breaking: rántott húst esznek a gecik. Közben igazoltattak a rendőrök, úgyhogy kekeckedtem velük egy kicsit, hogy spanoljam magam és felvegyem az alaphangulatot, hogy oda tudjak majd baszni ha kell. "Különleges eljárás, kérem a papírjait. Mi az, hogy különleges eljárás? Különleges eljárás, megnézném a papírjait. De mi az? Igazoltatás. Á, így már értem." odaadtam, leírta, visszaadta. "Mivel jött ide? Az miért fontos? Mert megkérdeztem. Na jó, de mi köze mindehhez, ami itt történik? Fel kell írnom. Ha a Kossuth térre megyek, akkor is megkérdezi, hogy villamossal jöttem e? Az a kocsi az öné? Igen. Megmondja a rendszámát. Nem. Miért? Mert semmi köze a történésekhez. Ha akarja odasétálhat és leolvashatja. Elkísér? Persze, szívesen." Hát így. De ezen kívül nem találtam a feszültséget sehol, csak magamban. Úgyhogy gondoltam leülök az út szélére és megpróbálom felfogni mibe kevertem magam. Próbáltam mérges lenni az ellenségre, de igazából nem ismertem őket, ránézésre meg dolgos, rendes embereknek tűntek. Látszott, hogy értenek a földhöz, ami rólam pl. egyáltalán nem mondható el. Azt se tudom, hogy tartsak életben egy szobanövényt, nem hogy 452 hetkárhoz hozzáérjek. Közben Saci egyre vehemensebben kunyerált, úgyhogy kezdtem szarul érezni magam, mert a vidéki emberek másképp tartják a kutyát, mint a pestiek és nem akartam kis nyikhaj senkinek látszani, aki egyébként voltam és vagyok. Így működik az ember. Nem akarunk annak látszani, amik vagyunk, ezért csinálunk sok minden mást. Én pl. odamentem a fickókhoz, hogy elhívjam onnan a kutyám. Persze azzal, hogy odamentem én a kutyához és nem ő jött hozzám hívó szóra egyértelmű volt, hogy nem én vagyok a főnök, de hát azért igyekeztem menteni a menthetőt. 4-5 lépés után rámkiabállt végre az egyik farkas: "Te ki vagy és mit keresel itt?" Na, ez tűpontos kérdés volt. Nem is vagyok hozzá szokva. Meg is álltam, ránéztem az öregurra, aki 60 éves formának nézett ki, tele ránccal az arca és alig bírta visszafogni magát, annyira ideges volt. Mondtam neki, hogy csak a kutyámért jöttem, egyébként meg nem igazán tudom. "Hagyja Pista bá, nem érdemes felhúznia magát." Ezt két 30 körüli férfi mondta neki, akik két oldalról fogták le. Nem erősen, csak jelzés értékűen, hogy szerintük ennek tényleg semmi értelme. Akkor ott, nagyon eltört bennem valami. Ezek között az emberek között olyan mély emberi kapcsolat volt, amin látszott, hogy több évtizedes együtt dolgozás eredménye. Ezzel szemben én kikkel is vagyok itt? Kiknek az ügyét támogatom? Ismerem őket egyáltalán? Nem találtam válaszokat magamban. Elhívtam Sacit és kezdtem más szemmel nézni a történéseket. Kívülállóként. A tv távozása után elmentek a politikusok, aztán Ácsné mondta, hogy menjünk mi is. Ja, hogy ennyi? Ennyi. Bementünk a kastélyba, kaptunk ebédet. Rántott húst, krumplival. Pont mint a farkas gecik. Még az is lehet, hogy ugyanonnan rendelték. Mert főzni, csak egyszer főztek ránk, az első alkalommal, mikor lent voltunk és nagy csinadratta volt a föld elvétele körül. Megettem a kaját, hazafelé még revansot vettek rajtam a rendőrök akikkel kekeckedtem (megvágtak biztonsági öv nem használata miatt. Kérdeztem tőlük, hogy ez most komoly, hogy revansot vesznek? Mondták, hogy a biztonsági öv kötelező, nem tehetnek mást. Egész jó arcok voltak ők is. Még kicsit talán sajnáltak is a leszakadt lakókocsimért.) aztán úgy este 8 körül hazaértem. Elpöfögtem 10.000 ft-nyi dízelt, megettem egy ebédet és tele voltam kérdésekkel. 

Ezek után megpróbáltam összerakni magamban, hogy kik is ezek a kishantosiak, mit képviselnek és mi is ez az irdatlan nagy szemétség, ami velük történik. Népfőiskola, biogazdálkodás, helyi közösségben gyökerező. Ezek az ő hívó szavaik. Erre mozdultam én meg, hogy ezeket ne pusztítsák el. Azt hangoztatták, hogy 8 családnak adnak munkát, oktatják a biogazdálkodást és úgy nagy általánosságban, ők Dávid Góliáttal szemben. Na, akkor vegyük sorra. 

1) A 8 családra 3-szor kérdeztem rá, mindig személyesen, mindig Kishantoson. 2-szer Ácsnénél és egyszer az egyik munkatársánál. Hogy miért nem látom ezt a 8 családot, akire mindig hivatkoznak, hogy értük is védük a földet. Az után érdeklődtem, hogy ha már én itt vagyok Pestről védeni a megélhetésüket, akkor ők miért nincsenek itt. Ácsné olyan válaszokat adott, hogy mivel még ők használják a földet, ezért sok a dolguk, ezért nem látom / találkozok a 8 családdal. A kollégájánál már pontosabban kérdeztem rá: Ki ez a 8 család? Hát Ácsné, Bolye Ferenc, a mi családunk .. Ja, hogy a 8 család, ti vagytok? Hát igen. Így már értem. 

2) Helyi közösségben gyökerező. Erre is rákérdeztem. Hogy hol vannak a helyi gazdák, akiknek a megélhetése Kishantostól függ. Ácsné azt mondta, hogy a 8 családon kívül csak a nyári idényben dolgoztatnak embereket. A kollégája pedig felvilágosított, hogy azért nem látom őket, mert félnek, hogy elvesztik a munkájukat a szemközti, nagy mezőgazdasági cégnél. Ez a Mezőfalva Invest Zrt. ha jól tudom, az egyik szemét nyertes. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem épp azzal kérkednétek, hogy ti vagytok a helyi közösségben gyökeredzők. Meg ha mondjuk nem ezzel kezdtetek volna országosan politizálni miután kirobbant a földek elvétele. 21 év alatt, 452 hektáron azért jóval több embernek tudtatok volna munkát, vagy ne adj isten földet / megélhetést biztosítani, mint ez a 8 család. Akkor miért csodálkoztok, hogy elveszik a földeteket? Ha itt lenne az egész falu, akkor az Isten se tudná elvenni tőletek. És akkor lennének itt, ha ebből élnének. Nem ebből élnek, nincsenek itt. Ilyen egyszerű. 

3) Biogazdálkodás. Bár nem értek hozzá, de ez az én hibám, szóval ezt elhiszem bemondásos alapon. De annyit azért tudok, hogy a bioélelmiszer (még, ha alapanyag is, amit a Kishantosiak állítanak elő) sokkal drágább, mint a hagyományos. Nem akarok hülyeséget mondani, mert nem értek hozzá. De az tény, hogy ez egy komoly bevételi forrásuk volt évről évre, amivel át is lépnék a következő pontra.

4) Nonprofit. Az. Vagyis a nyereséget nem osztják szét maguk között, hanem bizonyos közösségi célok elérésére használják fel. Utánanéztem, ez kb. két dolgot takar: a központ eddig közel 200 magyar fiatalnak biztosított több hónapos népfőiskolai ösztöndíjat a dán testvérfalu, Velling népfőiskoláján, és nyílt egy skandináv stílusú, többfunkciós vendéglátó egység, melyben még gyógyszertár is működik, de lakodalmakat és egyéb rendezvényeket is szerveznek. Persze ez sem rossz, de ha talán munkahelyteremtésre költik a zsozsókát, akkor nem 8 családra tudnak csak hivatkozni, mikor para van. Mindegy, szóval egyrészt van ez a forrás. Aztán van a külföldi támogatás, ami a földbérleti jog elnyerésének egyik feltétele is volt és van még a kedvezményes földbérleti jog. Bér ez nem bevétel, de azért a matek mégiscsak a következő: 452 hektár állami földet vehettek birtokba kedvezményesen, amire kellett szerezniük külföldi támogatást és amin bio élelmiszer alapanyagot állítottak elő. És mégis becsúszott valahogy 9 millió tartozás (Ácsnéék szerint, az NFA szerint 28). Hát ezt, hogy a faszba? Nem vagyok egy szakértő, de ha kibérelek egy albérletet, akkor az az első, hogy tudom, hogy minden hónap elején le kell raknom a bérleti díjat, különben nézhetek bármilyen boci szemekkel kiraknak a francba a lakásból. Nem igazán értem, hogy hogy lett a 9-ből 28, ki hol verte át a másikat és kinek van / nincs igaza és azt hiszem ez már sosem fog hitelt érdemlően kiderülni. Ellenben nem is érdekel. Azért nem, mert mindennek ellenére azért csak sikerült felhúzniuk egy zsír új iroda épületet Ácsnééknek Kishantosra, arra az egy területre, ami biztosan az övék marad. Tele napelemmel, minden csili-vili. Ami nem mondható el pl. a kastélyról, ahol el voltunk mi aktivisták is szállásolva. Ott inkább a pergő vakolat, a régi bútorok, a 21 éve nem történt semmi hangulat uralkodik. És persze nem tudom, hogy honnan lett pénz erre az épületre. Lehet pályázaton nyertek rá pénzt. Nem is érdekel. Ha legalább annyi erőt fektettek volna abba, hogy ki legyen fizetve és ne törlesztgessék az elmaradásukat, akkor talán nem itt tartanának. 

+1) Én úgy mentem le Kishantosra, hogy megvédjem azokat az értékeket, amiket állítólag ők képviselnek. Mikor szó volt róla, hogyan kéne folytatni a kezdeményezést, akkor felvázoltam nekik, hogy szerintem érték alapon kéne tovább haladni. Azaz a megjelenő 175-200 civil szervezettel közösen csinálni nyáron egy fesztivált / rendezvényt, ahol elkezdünk azon gondolkozni és dolgozni, hogy miként kapcsoljuk össze országszerte a hasonló értékeket képviselő csoportokat, hogyan erősítsük és segítsük egymást. Hogy ez után mindenképp fontos lenne Budapesten létrehozni egy házat, ami ezeket az értékeket képviseli és ami összeköti a vidéket a várossal. Hogy az élelmiszerek és a tudás megjelenjen Pesten, a kultúra és vásárlóerő meg vidéken. De ha erre nincs is kapacitás, egy dolgot biztos ne csináljunk: ne kezdjünk el politizálni. Mert annak semmi értelme. Az pont, hogy megöli az egészet. És mi lett? Ácsné, Ángyán és a többi grál lovag elkezdett országosan politizálni. Ami már csak azért is furcsa nekem, mert nagyon közel voltunk a választásokhoz és egy ilyen döntést nehezen hiszem, hogy egyik pillanatról a másikra hoztak meg. Most már inkább úgy látom, hogy az egész haccacáré a földek elvétele körül, annak próbált megágyazni, hogy a TESZ (www.tesz.info/) minél nagyobb ismertséggel indulhasson el a választásokon. Egyszerűen azért, mert ez tűnik logikusnak. Egyszerűen azért, mert minden más helyett ezzel foglalkoztak Ácsnéék. Nekem beszélhet mindenki mindenről. De ha a tettek nem azt igazolják, amit hallok, akkor a magam részéről már nem kérek belőle. 

Nem tisztem eldönteni, hogy valójában mi is áll az egész Kishantosi történet hátterében. Lehet sosem fog kiderülni. A magam részéről nem is érdekel. Ha jó indulatú vagyok, akkor azt tudom mondani, hogy a Kishantosiak elbénázták. Volt 21 évük és 452 hektárjuk arra, hogy a helyi embereknek munkát és megélhetést biztosítsanak, hogy biogazdálkodásra tanítsák őket, hogy lokális, fenntartható központ legyenek. Nem jött össze nekik. Ami lehet sajnálatos, de annak tükrében nekem egyáltalán nem az, hogy akkor, amikor elvesztették a földeket, akkor nem azon fáradoztak, hogy a helyiekkel együtt lépjenek valamit, hanem elkezdtek országosan politizálni azzal az üzenettel, hogy mi majd megtaláljuk a helyi gazdákat, képviseljük a helyi érdekeket. Epic lol. Otthon nem sikerült 21 év alatt. Miből gondoltátok, hogy máshol menni fog? Ha rosszindulatú vagyok, akkor még akár a jobb oldal bármelyik árnyalatának magyarázatát is hitelesnek tudom vélni, háttérhatalmastul, norvégostul, liberálisosostul. És persze lehet védekezni, hogy a sok Góliáttal szemben az egyedüli Kishantos tartja magát és hogy nem tudnak versenyezni a nagy földbirtokosokkal, stb. Nem érdekel. Ha azokat az értékeket képviselték volna, amiket hangoztattak és amiért én lementem, akkor versenyről szó sem lenne. Új irodaépületről sem. Meg romos régiről. Ellenben ott lenne a falu apraja nagyja, mindenféle magyarázkodás helyett. De ez már nem az én ügyem. Egész Kishantos nem az én ügyem. Küzdjenek érte azok, akik ott élnek. Akik abból élnek. Legyenek azok bárkik. A magam részéről akár bénák, akár más, nem érdekel. Ha bénák, akkor tanuljanak belőle és legközelebb talán kezdjék úgy, hogy a helyiekkel közösen. Gondolom, hogy nem egyszerű 452 hektárt igazgatni. De nem is kötelező. Lehet nem is lehet olyan értékek mentén, mint amiket ők képviselni akarnak. Hajlok arra, hogy a fenntarthatóság nem ott kezdődik, hogy 452 hektárja van valakinek. De ha már van, akkor adjon rajta munkát / megélhetést embereknek. Ahogy a szemközti, nagy és csúnya mezőgazdasági intézmény teszi. Mert lehet, hogy ők nem bio-k, meg öko-k, meg csillámfaszlámák, de legalább adnak az embernek munkát. És ezt minden civil, környezetvédő és egyéb világmegváltó / spiri ismerősömnek is üzenem: Azért mert azt gondoljuk, hogy mi szolgáljuk a jó ügyet, még nem csinálhatunk szart / még nem vonatkoznak ránk más szabályok. És azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy tényleg mi szolgáljuk e a jó ügyet és ha igen, akkor az mi is valójában. Én most ezen vagyok. Kishantos számomra többé nem védendő érték. Eljátszották a lehetőségüket és a bizalmamat. Ahogy Máté Kriszta mondta volt régen, abban a nagyon szar tévés vetélkedőben: Kedves Kishantosiak, Önök a leggyengébb láncszem. Viszlát. 

Mi a véreres fasz történik itt? Nem veszitek észre, hogy beleültetek a hintába, amit Viktor épített nektek? Tényleg azt hiszitek, hogy az internet szarta a világot és hogy anélkül nincs élet? Tényleg azt hiszitek, hogy a forradalmak még visznek valahova? Hogy az esztelen gyilkolása és gyűlölése a másiknak, az építi a lelket, a világot, meg az életet? Mert ezt csináljátok, egyem a szívetek. Jön a Viktor, ugyebár ő mindig lendületben van. Bedobja azinternetadót. Ti megőrültök, hogy na most már tényleg vége van a világnak, ezt nem hagyhatjuk, DIKTATÚRA!!! Kimentek az utcára. Örültök, hogy sokan vagytok és mind ugyanazt gondoljátok és ritmusra még együtt is tudjátok mondani, hogy NEM HAGYJUK!! ORBÁN TAKARODJ!! Mondjuk ez tényleg teljesítmény. Aztán a szpíker még kicsit megdolgoz titeket, aminek szintén örültök, mert ugyanazt mondja, amit ti gondoltok. Aztán ez az ismeretlen azt mondja nektek, hogy most forduljatok meg és kövessétek a fehér zászlót / molinót a fidesz (ld. gonosz / ellenség / mordor) székházhoz. "Igeeeen, mi mind egyéniségek vagyunk! Kövessük a tököt!"

https://www.youtube.com/watch?v=rHZN25yAPAo

Ahol persze trollkodásba fullad az offline tevékenység, a menetrendszerűen érkező huligánoknak köszönhetően. Halle Kibaszott Luja. Ma is nagyobb lett a demokrácia. Már ha tudja még valamelyikünk, hogy az pontosan micsoda is. Amiért ilyen nagyon küzdünk. Persze az már mindegy, hogy az egészet Viktor találta ki. Ahogy az is, hogy meg is lett írva, hogy figyelemelterelésnek szánta. De ennél több haszna is lett belőle. A demokráciák működési elve, az oszd meg és uralkodj. Pitiáner számháború, elő emberekkel. Nekem ennyi szavazó van, bibibííí. Te csak feleennyit tudtál összegyűjteni. Ez nem ér, hiszen csili-csaltál, megmondalak az ovónéninek (brüsszel, oroszok, maffia, édesanyád). Meg kiküldöm az enyémeket az utcára, hogy megijedj. Na mindegy. A lényeg, hogy a két fél utálja egymást. Ez a legfőbb főség a demokráciában. Ha az egyik azt gondolja a másikról és a másik is az egyikről, hogy agyatlan / buta / troll / nyugger, aki egy fél száraz kenyérért eladja magát. És ez gyönyörűen működik már itthon is 25 éve. A demokráciának köszönhetően már nem is látjuk egymást, csak azt, hogy melyik térfélen állunk éppen és kik vannak a túloldalon. Ez a legjobb, ami Viktorunkkal történhet. Vagy bármelyik demokratikusan megválasztott vezetővel. De ő egy zseni. Nem bízza ám a véletlenre. Nem is kell, mert ezek elképesztően egyszerű emberi folyamatok. Elveszik tőled a játékod, besírsz, dühöngessz és elmondod kígyónak-békának a másikat. Erre a jóságos Viktor, lejjebb viszi az adót (amit ugyebár eleve ő talált ki), ezzel jelezve a saját népének, hogy ő milyen igazságos uralkodó. Veled meg elhiteti, hogy valódi hatalom van a kezedben és érdemes az utcára menned és hőbörögnöd, meg vandálkodnod, meg utálnod a másikat, mert akkor milyen szépen rálépsz a tökére. Ez egy tipikus win-win szituáció, csaképp mindkét win Orbánnál van. És még a 3. is. Hiszen még pénzt is beszed. Ti kimentek 20.000-en, ő kivezényli a békemenetet stabil 100.000 fővel. Mindkét fél utálhatja a másikat, mindkét fél ordibálhatja az igazát, jó kis számháború volt ez a hétvége is. Újabb győzelem a demokrácia és a béke oltárán.

Persze legközelebb mondjuk lehet belelőnek a tömegbe. Ahogy Ukrajnában is tették a valakik (a mai napig nem tudjuk kik) és ahogy a Németek is lebombázták magukat a Lengyelek nevében, hogy végre megtámadhassák a Lengyeleket. Minő előzékenység. A háborúkoz, főleg a nagyokhoz, valamiért a mai napig indokra van szükség. Ürügyre. Anélkül nem nagyon szeretnek támadni, mert akkor csúnya fiúknak tűnnek. Igazságtalannak. Ukrajnában is csak akkor indult meg az Orosz aktivitás, meg az amerikai / eu embargó, meg mindenmás, mikor már bele volt lőve a tömegbe. Az emberek meg kimentek az utcára, mert azt mondták nekik, hogy ez így már tűrhetetlen, beléjük lőttek, majd jött a háború és kaptak a nyakukba egy új csapatot, aki ugyanúgy megmondja a frankót, hogy miért érezd szarul magad. Szóval az emberek szopnak tovább. És közben mindenki pontosan jól tudta, hogy nem az emberekről van itt szó, de még csak nem is a demokráciáról ami amerika legfőbb fegyvere, hanem csupán és egyszerűen pénzről. Aminek van gáz arca, meg piac arca, meg munkaerő arca, stb. De ez sima üzleti ügy. Az embereket pont lefossa mindenki. Ők csak a bábok, amik eljátszák a forgatókönyvet, ami azért lett kitalálva, hogy az emberek ne vegyék észre, hogy át vannak baszva és ki vannak zsákmányolva. Velünk játszatják el a mesét, amit miattunk írnak, mert nekünk van szükségünk arra, hogy ne vegyük észre az átbaszást. Mi nem akarjuk látni. Mi hiszünk még mindig abban, hogy a pénzen kívül itt bárkit is bármi érdekel. Lófaszt. 

Én csak azt nem értem, hogy miért nem vesszük észre az utaló jeleket. Pl. azt, hogy a rendőrség elvonult a Fidesz székház elől, hogy lehessen rombolni az épületet. Hogy ezzel pl. életre hívható legyen a békemenet. Hogy mindezt a kurva sok melót, ezt a kibaszott számháborút mi játszuk el nekik? Ők meg ülnek és nézik, a vonuló csapatokat. És közben bizniszelnek a háttérben. Orbánék korruptak / hazudnak / lopnak / csalnak? Melyikük nem? Persze ők arrogánsabbak és nyíltabban csinálják. Hála a jó égnek. 25 éve hallgatom itthon, hogy minden politikus korrupt geci. Most legalább biztosak lehetünk benne. Titkon néha azt érzem, hogy Orbán is azért ilyen pökhendi és nagyarcú, mert igazából ő szerenté feláldozni magát a nép oltárán. Szeretné lerántani a leplet a korrupt politikáról és arra vár, hogy a nép végre felkeljjen és elzavarja mindet. Őket is, a maszopot is és mindenkit, akinek köze volt valaha a politikához. Esténként rendezgeti a kis japánkertjét és közben bőszen imádkozik a jóistenhez, kérlelve, hogy legyen már végre vége a szenvedéseinek. Hát mi kell még a magyar népnek Istenem! Mond mi kell, hogy végre ne bízzon a politikában? Nem volt elég a trafik, a föld, az oktatás, a nyilvánvaló korrupciós ügyek, drága lakások, teljes analfebétizmus, Schmitt, helyesírás, tankönyv, már magam sem emlékszem. Ez mind nem volt elég. Mit vársz még tőlem Istenem? Még 4 évet?? csak azt ne!! Akkor inkább megadóztatom az internetet. Meg kitiltatom magam amerikából. meg bedöntöm a nav-ot. meg lepaktálok az oroszokkal. ha ez sem szúr szemet nekik és még mindig eljönnek szavazni 4 év múlva, akkor feladom. Átadom a Lázárnak én meg megpihenek, mint kormányfő. Sándor palota, kilátás, nyugalom. Majd a Jani befejezi." 

Internetért az utcán tünteni. Ez ám az epic fail. Többen követték livestream-en, mint a helyszínen. És mi is az az internet? Gattyán György abból gazdagodott meg. Ő a 3. leggazdagabb magyar. Pornó. Nekem is jól jött erre, de istenuccse, lemondok róla. Talán akkor több csajom lesz. Vagy esetleg családom. Mi van még? Wikipedia. Halle luja. Egy lexikon. Facebook. Ja. Tumblr. ühüm. Instagram. aha. Receptek. aaja. Külfödli és belföldi hírek. :))))) filmek, torrent, zene, yolo. ja, a nagy yolozásban nem vesszük észre, hogy ülünk a széken és bilibe lóg a kezünk. Leszarom a netet. Kell a fasznak a virtuális világ, ha van egy valós. Ami a virtuálison fent van, az mind emberi gondolat terméke. Lerágott csont, önigazolás, időtöltés. Ami a valósban van, az ismeretlen, felfedezhető, megtapasztalható. Azért menekülünk a virtuálisba, mert nem akarjuk látni a valósat. Azt, hogy kizsákmányolnak minket, mint a rabszolgákat. Az internet, a szellemi rabszolgaság. Függőség. És mi magunk könyörgünk érte, hogy ne vegyék el tőlünk. Mi magunk könyörgünk, hogy kapjunk még cuccot. És a hatalom kegyesen meghajlik előttünk, az erőnk és nagyságunk előtt. És boldogan viszi lejjebb a beígért 150 ft / gigát, 700 ft / hóra. Jó északát gyerekek. Álmodjatok szépeket.